A konferencia időpontja: 2010. november 3. szerda, 10.00 és 16.00 óra között

Helyszíne: „Tégy az emberért” Információs és Képzési Központ, Budapest, VIII. ker. Szentkirályi u. 22-24.

Témák: Breitner Péter: A Van Esély Alapítvány 10 éves munkájáról és az NCTA „Kiutak a hajléktalanságból” modellprogramról tartott beszámolót Breitner Péter. A konferencián vetített anyagokat kiegészítve elhangzottak a most futó program eredményei, az elmúlt 10 év eredményei mellett. A Van Esély Alapítvány 10 éves működése során, három kategóriában: lakhatási, képzési és munkaeszköz vásárlási formákban támogatta ügyfeleit. Az Alapítvány célja mindig is az volt, hogy ne az intézményrendszert, hanem az ügyfél valós előrelépési lehetőségeit finanszírozzuk meg.

Jelen programunkban ezeket a lehetőségeket képzéseken keresztül akartuk megragadni, az NCTA támogatásában csak képzési célú egyéni programokkal pályázhattak hajléktalan emberek, szociális munkásaik segítségével.

Az NCTA programban 23 kliens kezdte meg tanulmányait, különböző célú képzésekben.

A kliens, a szociális munkás és az Alapítvány szerződött a képzés elvégzésére legkevesebb 6, legtöbb 19 hónapra függetlenül az intézménytől, ahol a szerződés megkötésekor laktak-dolgoztak.

A szociális munka a pályázat benyújtásán, majd annak megvalósításán egyéni esetkezelésen keresztül valósult meg. Az ügyféllel folytatott szociális munka rendkívül fontos részének bizonyult a 3 üléses interjú, melynek első része egy nagyobb lélegzetvételű mélyinterjú volt az ügyfél eddigi életútjáról. A második ülésben a képzésről és az ott szerzett tapasztalatokról beszélt az ügyfél, a harmadik interjúrészlet témája pedig az volt, hogyan tudja majd hasznosítani a magasabb iskolai végzettséget a munkaerőpiacon.

A szociális munkások az esetkezelés ideje alatt, 3 havonta esetmegbeszélő csoportra jártak, ahol részletesen át lehetett beszélni mindenkinek az esetét. Kölcsönös és általános tapasztalat volt, hogy az esetmegbeszélők minden résztvevő számára hasznos volt, új ismereteket, szakmai kérdéseket és megoldásmódozatokat, gyakorlatokat tudtunk megosztani egymással.
17 fő fejezte be sikerrel a képzést, 1 fő még tanul. Két ügyfél nem járt el a képzésre, és egy fő végigjárta a tanfolyamot, a vizsgát azonban nem tudta letenni.
A program során újból kiderült, mennyire fontos a személyre szóló, koncentrált figyelem a segítő részéről, ill. az, hogy valóban személyre szabott célt tűzzön ki az ügyfél maga elé.

 Az időegyenes lehetséges használatát is ismertette Péter. Az időegyenes mögötti filozófia az, hogy nem lehet újrakezdeni, csak a régit folytatni, lehetőség szerint ügyesebben, jobban megküzdve a problémákkal, a lehetőségeket pedig jobban kihasználva. Ehhez azonban szükséges az ügyfél élettörténetének alapos ismerete. Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy bizonyos „koordináta rendszerben” gondolkozzunk az ügyfél életeseményeit illetően, ill. azok között összefüggéseket fedezzünk fel. Lényege, hogy minden fontos életeseményt évszámokhoz rendeljünk, ill. az életeseményeket különböző síkokon (lakhatás, tanulmányok, munka, kapcsolatok) rendezzük el. Így, a különböző síkok egymásra, ill. a számegyenesre vetüléséből, újabb és újabb összefüggések felfedezéséhez juthatunk el az élettörténetet illetően.

Mindez az életút interjú elemzéséhez is segítséget nyújthat, célja az ügyfelek élettörténetének minél pontosabb megismerése, a célzottabb segítő munka érdekében.

„A segítő szemével”

Mészáros Gabriella (Kispesti Családok Átmeneti Otthona), Virág Zoltán (Erzsébet Családok Átmeneti Otthona) és Mihály Bulcsú (Magyar Máltai Szeretetszolgálat) beszéltek az  NCTA projectben részt vett klienseik történetéről, képzésükről, és arról, hogy azóta, mi történt velük. Mindhárman részletesen ismertették az esetet, valamint, hogy milyen esetmunkát végeztek ügyfelükkel.
Egybehangzó tapasztalatuk volt, hogy a mélyinterjú elkészítése nagyon sok pluszt hozott az ügyféllel való kapcsolat építésében.
Gabriella, egy középkorba lépő 2 gyermekes édesanyát segített, A. dajkaképzésben vett részt és sikeresen el is végezte azt, amivel a munkahelye vált stabilabbá. A program végeztével kiköltözött az intézményből, önkormányzati bérlakásba.

Zoltán egy fiatal roma párral dolgozott együtt, ahol mindketten pályáztak képzésre, de csak a fiatal asszony tudta végigvinni a programot, ő a sokféle nehézség ellenére, végül is sikeresen leérettségizett.  A pár szintén kiköltözött az intézményből, albérletbe, lakhatásuk ott azonban bizonytalanná vált.

Bulcsú egy középkorú roma ember képzését segítette, J. jogosítványt szerzett a program során. Számára ez hatalmas nagy sikerélményt jelentett, és később a munkája során is jól tudta hasznosítani.

 
Mentés másként film bemutatása, utána kötetlen, közvetlen hangulatú beszélgetés alakult ki a filmről. Sokan adtak pozitív visszajelzést, hogy jó volt mélyebben megismerni az ügyfelek sorsát, hozzáállását, élményeit a film kapcsán.