Alapítványunk tizedik éve írja ki pályázatait a hajléktalanságból kivezető utak egyéni támogatására. Működésünk öt éve alatt több száz pályázatot és esettanulmányt kellett elbírálnunk. A bírálat szempontrendszere is sokat finomodott az évek során; igyekszünk a pályáztatás tapasztalatait időről-időre visszaforgatni az étékelési eljárásba. Az így felgyűlt tapasztalatok alapján alábbiakban a pályázatok jellemző hibáit, illetve azokat a tartalmi és minőségi szempontokat szeretnénk sorra venni, melyek alapján egy pályázat támogatást nyer, vagy pedig elutasításra kerül.

Alábbi szempontok – természetesen – nem kötelező érvényűek, a beadvány szerkesztése, stílusa, és
(a megadott kereteken belül) formája is a pályázó döntésének és ízlésének a tárgya; ám tapasztalataink szerint hasznosak lehetnek az alábbiak.

Elsőként a pályázat értékelésének a módjáról:
A benyújtott anyagokat a kuratórium négy tagja egyenként elolvassa, és 6 részpontszámmal értékeli. A bíráló-ülésen a kuratórium összesíti az pályázatok egyéni pontjait. Az így kapott lista eleve felrajzol egy sorrendet – ám még ez sem a nyertesek listája; bizonyos ponthatár felett a kuratórium minden egyes pályázatot részletesen megvitat; és egységes (vitás pályázatoknál: többségi) igenléssel támogatásra ítél, vagy elutasít. A rendelkezésre álló pályázati keret természetesen korlátokat szab: annyi viszont bizonyos, hogyha egy pályázat formai és minőségi szempontok szerint valamelyest is jó, bekerül a megvitatandó pályázatok körébe. Ebben az esetben pedig előfordulhat, hogy egy alacsonyabb pontszámú (kvázi gyengébben megírt) pályázat kerül támogatásra egy magasabb pontszámú (kvázi jobban megírt) pályázattal szemben – amennyiben tartalmát és céljait a kuratórium indokoltabbnak tartja.
Mindez persze csak egy minőségi szint felett él: buzdítunk tehát mindenkit a minél jobb pályázatok írására.

Némi leegyszerűsítéssel a kuratórium a következő három szempont szerint értékeli a pályázatokat.

  • Formai szempont: a pályázat érthetősége, terjedelme és megfogalmazása. Az értékelés során nem ez a legfontosabb szempont, az viszont, hogy a pályázat átgondolt, átlátható és értelmezhető legyen, természetesen elvárás. A jó pályázatok ennek alapján semmiképp sem 1-2 oldal terjedelműek. Fontos végiggondolni, hogy a pályázat olvasója semmit nem tud a tárgyalt esetről: célszerű tehát minden olyan momentum közlése, melynek alapján „szűz szemmel” megismerhető lesz a reménybeli támogatott.
  • Esetlírás: Ez már fajsúlyos, pontozásában is jelentős eltéréseket hozó szempont, a pályázat sikere részben itt áll, vagy bukik. Azt vizsgáljuk mennyire pontos, átfogó, tárgyszerű és nem utolsó sorban érthető az eset leírása. Itt bizony a szociális munka oktatásában megismert esettanulmányt várjuk el.  (Lásd alább az „esettanulmány jellemző hibái” bekezdést – a jó esettanulmány egyik fontos ismérve, hogy kerüli az alább sorolt hibákat.)
  • Gondozási / támogatási terv: Az a programterv, mely a segítő és a támogatott szerződése alapján sorra veszi az elérendő célokat, megnevezi annak eszközeit, és mindkét résztvevő pontos feladatit. Az előző pontban említettük a szociális képzések tanulságait: nos, ennél a résznél nem szorgalmazzunk tankönyvből vett mintákat, sokkal inkább annak a dinamikus folyamatnak a leírását várjuk, melyben a segítő kliensével közösen fogalmazza meg és rögzíti azokat a célokat és konkrét teendőket, mellyel megkísérlik a hajléktalanság elhagyását. Mindezen belül két további szempont ismeretes: a terv valamilyen módon a hajléktalanságból való kijutást kell, hogy megcélozza. Ez természetesen hosszú és nehéz folyamat – szervezetünk elsősorban azokat a lépéseket támogatja, melyek már megfoghatóan az intézményelhagyást segítik. Másik fontos feladat a támogatási terv pénzügyi részének pontos ismertetése; mely támogatás felhasználásán kívül a kliens anyagi lehetőségeit is átláthatóan feltárja.

1.) ESETLEÍRÁS

 Pályázati kiírásunkban az esetlírás és a program ismertetése egy szerkezeti egységben belül, vágatlanul szerepel. Ettől függetlenül a pályázatnak megfoghatóan tartalmaznia kell esetleírást, és továbblépési programot (kvázi: gondozási tervet) is. Elsőként az esttanulmány jellemző hibáit vesszük sorra.

Az esetleírás alapja az esetfeltárás – sokszor sajnos éppen ez tűnik hiányosnak és részlegesnek, ennek alapján pedig a lejegyzett eset bemutatás sem lehet pontos és koherens. Ez a pályázattól függetlenül gond; lévén a gondozási folyamat voltaképpeni kiindulópontjáról van szó. A gondozás tárgyát jelentő probléma – a hajléktalanság ténye – a kliens életútjában, annak összes sajátosságával az életút szerint jelenik meg, s kizárólag ennek feltárása alapján jelenhetnek meg a továbblépés tényleges lehetőségei és buktatói.
Pályázatunkhoz tehát minél alaposabb esetfeltárást, és ennek mentén pontos esetleírást szorgalmaznánk. Mindez elsősorban a kliens érdemi megismerése és a program bírálata miatt fontos.
Gyakorta fordul elő, hogy az esetleírás a kliens felnőttkorával, a hajléktalanság tényével indít – ilyenkor értelem szerint nem tudjuk meg, hogy miért, és hogyan lett hajléktalan a leírásban szereplő személy. Hasonlóképp gyakori, hogy fontos életesemények (élvtizedes házasságok, munkaviszonyok, szülő-gyermek kapcsolatok) vesznek el félmondatokban.

A kiírásban szerepel az esetleírás pontos szempontrendszere, mely szerint elsősorban a kliens családi-, munka-, és lakás életútjára vagyunk kíváncsiak. Ezek jellemzői bővebben:

  • Családi/személyes életút: a kibocsátó család élethelyzete és körülményei, a család szociokulturális jellemzése, a kliens helye és a története a családban, későbbiekben a saját család története, ill. a releváns életesemények sorra pontos vétele. Gyakori ezeknek az adatoknak az elkenése: épp ezért fontos szempont, hogy pontos, hely és időmegjelöléssel (évszámok!) kerüljenek lejegyzésre a fentiek. A személyiség jellemzése (természetesen a szociális munka, ill. a program szempontjaiból, a túlzó pszichologizálás elkerülésével), a kliens problémáinak, életnehézségeinek objektív bemutatásával (szintén a fentiek szerint).
  • Iskolai és munka életút: a kliens összes tanulmányai, megszerzett végzettségei; ill. munkaviszonyai (ugyancsak konkretizálva, lehetőség szerint hely, évszám megjelöléssel). Kurrens munkaerőpiaci helyzet; a munkavállalással, megélhetéssel, gazdálkodással kapcsolatos jellemzők.
  • Lakás-út: célszerű a kibocsátó család szintjéről kezdeni a kliens lakhatásainak bemutatását (ez természetesen nem választható szét a mindenkori élethelyzet, és gazdasági pozíció bemutatásától, így nem kell feltétlenül külön szedni, de a leírás tartalmazza ezeket az információkat.). A lakásvesztés folyamatának érdemi ismertetése, ill. a szociális ellátórendszer használatának története.

2.) GONDOZÁSI / TOVÁBBLÉPÉSI TERV:
  • Viszonylag gyakori hiba, hogy ilyen tartalmi elem nem is szerepel a pályázatban. Az 1-2 mondatos célmegjelölés – jelesül, hogy „mire költenénk a pénzt” nem továbblépési terv. Tervezésre, a tervezés garanciára van szükség: miben állapodott meg a szociális munkás és a támogatott, időben hogy alakultak ennek lépései, mi a kurrens tervük, melyek ennek lépései és eszközei, ehhez milyen ponton, milyen erőforrások szükségesek, mit vállal ezeken belül a kliens, a segítő, és az intézmény. Hallatlanul fontos, a 6 hónapos támogatási időszak már most látható, megállapodás szerinti lépéseinek ismertetése (és első körben természetesen: kialakítása). Ez, normális esetben akár egy szűk oldalon is összefoglalható úgy, hogy a pályázat olvasója pontos képet kapjon a tervezett programról.
  • Előfordul, hogy részletes szakmai programot kapunk, mely tartalmazza az intézmény és a kliens eddigi szerződéseit, a megfogalmazott továbblépési tervet és a gondozás lépcsőit, viszont kizárólagosan az intézmény sémáival teszi ezt, mely csak az intézmény és a kliens viszonyát rögzíti. A továbblépési terv, ill. a klienssel kötött szerződés esetünkben nem csak, az intézmény által felvett dokumentációból áll. Még ha jól lejegyzett is az intézmény gondozási folyamata, fontos, hogy a beküldött gondozási anyagban (különösen, ha a program során a kliens kilép az intézményből) konkrétan megjelenjen a szociális munkás személye is, a gondozási terv pedig tartalmazza a szociális munkás személyes esetkövetésének módját és lépésit, a kapcsolattartás és az együttműködés egyéni formáit.
  • Objektív keretek között, de szerencsés, ha módunk van megismerni a gondozókapcsolat minőségét, nehézségeit, és tényleges személyközi voltát is. Ennek ellentéte az a pályázat, ahol csak a kolléga személyes benyomásai olvashatóak – ez legalább ennyire kerülendő. A jó pályázatban természetesen a tárgyszerű leírás a hangsúlyos, de az eset megismerését segítik a gondozókapcsolat személyes részét is tartalmazó részek; a tervleírást illetően pedig egyenesen nélkülözhetetlen a szociális munkás személyes vállalásainak megismerése.

3.) A PÉNZÜGYI TERVEK JELLEMZŐ HIBÁI:
  • Ha a pályázat konkréten egy célt (pl. valamilyen beruházás) szolgál, nem elég, ha a pályázó csak az azzal kapcsolatos költségeket fejti ki. Fontos a megélhetés egészét modellezni, ill. tervezni – ha a bírálók nem olvasnak ezzel kapcsolatos információt, nem áll módjukban megítélni, mennyire reális, ill. fenntartható a terv. A pályázati segédanyag tartalmaz egy a bevételeket / kiadásokat összegző táblát – célszerű ennek, de legalább is a táblázat szempontjainak a használata.
  • Gyakori hiba, hogy a megnevezett cél nincsen konkretizálva. Pl.: a kliens családjával albérletbe szeretne költözni. Bármennyire is érzékletesen járja körbe ezt az igényt a pályázó, ha a konkrét lépcsőket nem ismerteti, (kinek a feladata az albérlet keresése, hol, mennyiért tervezik, jelenleg és a későbbiekben hogyan tervezhető ennek a fedezete, hogyan viszonyul ez a család gazdálkodásához, milyen feltételekkel, meddig áll rendelkezésre a mostani lakhelyük, stb.) úgy a bírálónak nincs lehetősége érdemben megítélni a program realitását. Egy szóval: igen fontos a célokat folyamatként modellezni, és annak lépéseit és anyagi feltételeit lejegyezni.