A Van Esély Alapítvány célja, hogy pályáztatás útján, az intézményi ellátás jellemző lehetőségein és bevett gyakorlatán túl meghatározott célú anyagi forrásokkal és ehhez kapcsolódó egyéni segítőmunkával támogasson otthon nélkül maradt embereket. Programunk arra törekszik, hogy a hajléktalan ember kiútkeresésében azokat a máshogy nem finanszírozható mozzanatokat támogassa, melyek mérhető lépést, illetve a későbbikben minőségi változást jelenthetnek a hajléktalanság elhagyásában.

Alapítványunk személyeket és személyre szabott segítő-programokat támogat. Ez utóbbit pályázóinknak kell kidolgoznia: szervezetünk a program viteléhez szükséges anyagi feltételeket biztosítja a támogatott és segítője számára, illetve szakmai konzultációt kínál a programok teljes hosszában: a pályázat kidolgozásától a megvalósítás különböző lépcsőin át, annak dokumentációjáig.

Programunk jellemzően nem csak a lakhatás kérdésére keres választ. Olyan komplex programok felállítására szerződünk pályázóinkkal, melyek egységesen célozzák meg egy stabil és hosszútávon fenntartható életforma megteremtését. A hajléktalanság nem csak a lakás hiánya: sokkal inkább egy olyan, az életforma minden területére hatással lévő állapot, melyet csak az életforma teljes, azaz minden részt érintő változtatásával lehet orvosolni. Esetünkben ez annyit tesz, hogy kiírásainkban nem csak, és nem is elsősorban lakhatási célú pályázattal (albérlet-támogatás, házfelújítás, stb.) hanem az életmód egészét más pontokon megerősítő programokkal támogatjuk klienseinket. Ezek közé a támogatások közé tartozhat minden a munkaerőpiaci helyzet erősítését szolgáló segítség (munkaeszköz vásárlás, tanfolyam, munkaruha, stb.) illetve bármilyen képzési program. Ezekkel a közvetett eszközökkel a kliens maga juthat abba a helyzetbe, hogy lakhatási helyzetét az eddiginél jobb körülmények közé hozza: ez pedig úgy gondoljuk, a legnagyobb elérhető eredmény.

Programunk meghatározó vonása az egyéni - s némiképp "intézmény-független" jelleg. Gyakori tapasztalatunk, hogy a hajléktalanellátó intézményeken belül a gondozás bejárt sémák és kötött formák szerint zajlik. Pályáztatói munkánk során sokszor tapasztaltuk, hogy az egyazon intézményből érkező pályázatok gyakran ugyanolyan séma szerint felvett vázlatos életútfeltárást, megegyező problémadefiníciót és egymással minden tartalmi elemében egybevágó célmegjelölést tartalmaznak.  Ezt elkerülendő alapítványunk kizárólag egyéni; azaz a kliens valós problémájára, és tényleges (professzionális) életútfeltárására alapuló programokat támogat. Ahhoz, hogy egyáltalában ilyen programleírások szülessenek, alapítványunk már a pályázat elkészítéséhez is ad konzultációs segítséget - illetve ezt a konzultációs folyamatot a program egésze alatt fenn kívánja tartani; és az általa relevánsnak ítélt szakmai szempontokat folyamatosan képviseli.

Az egyéni gondozás igényét fenntartva fontos, hogy nem egy intézménnyel, hanem a gondozást végző szociális munkással szerződünk; és célunkat egy professzionális egyéni segítő kapcsolat anyagi, és szakmai támogatásával kívánjuk elérni.  Ez a külön szerződés természetesen nem - a sokszor épp az aktuális gondozást végző, és a kliensnek otthont adó - intézmény ellenében történik. Reményünk éppen az, hogy az intézményen belüli, de külön szempontokkal és külön konzultációval, minőségi dokumentációval ill. külön díjazással megtámogatott egyéni munka pozitívan hat vissza az intézmény egészének szakmai munkájára.